Elemzés

Mágnestábla: Gladbach-Bayern taktikai elemzés

Borussia Mönchengladbach… Egy csapat, aki ellen mindig szenvedünk és akit ezért mumusnak tartunk. Nem volt ez másképp a Bundesliga 2021/22-es idényének nyitómeccsén sem. Elemezzük hát ki, miért nem sikerült győzni ellenük.

Nehézkes támadásépítés, instabil védelem

Hidegzuhanyként érte kedvenceinket az, milyen erős presszinggel kezdett a Gladbach. A Bayern rövid passzokkal építkezett hátul az elején, nyugtatva a játékot. A hazaiak viszont nem álltak be védekezni, hanem intenzív letámadást alkalmaztak azáltal, hogy a 4-2-3-1-es felállásukat 4-4-2-re alakították át. A Bayern ezzel szemben 4-3-3-al állt fel, ahol Goretzka sokkal előrébb játszott, Müller mellett, így Kimmich volt az egyetlen játékos középen, aki pontos labdát tudott kapni a hátvédektől. A Plea-Stindl páros viszont olyan hatékonyan letámadta az Upamecano-Süle duót, hogy az nagyon megnehezítette a bajorok labdakihozatalát. Az alábbi képen jól megfigyelhető, hogy kettejük miatt esélytelen, hogy Kimmich labdát kapjon.

Ez végül oda vezetett, hogy Josh egészen mélyen hátra kellett vonuljon a középhátvédek gyűrűjébe, egy úgymond 3 védős rendszert kialakítva. Ez azt is eredményezte, hogy a szélsőhátvédek, Stanisic és Davies fentebb húzódhattak és szárnyvédőként játszhattak.

Ezután Nagelsmann csapata a széleken próbált támadást építeni, a Gladbach játékosai viszont erre is kiválóan reagáltak. Javarészt a bal szélen, Davies oldalán próbálkoztunk, de ahogyan a kanadai labdát kapott, rögtön 3 hazai játékos húzódott ki a szélre letámadni őt. Ennek meg is lett az eredménye, mivel Alphonso nyomás alatt nem tudta továbbadni a labdát Gnabry-nak és el is veszítette a játékszert.

Azzal pedig, hogy Kimmich a labdakihozatal reményében visszajött a középpályára, egy hatalmas üres terület maradt Upamecano és Süle között, amelyet Stindl észre is vett. Ez volt az a kulcsmomentum, amely pár másodperc múlva góllal zárult. Upamecano még próbált visszazárni a Gladbach csapatkapitányára, de lekésett róla, ezzel pedig Plea maradt üresen, aki be is fejezte az akciót.

Kemény letámadás, rotáló támadóharmad

A bekapott gól után a csapat taktikát váltott, amellyel sikerült megtörni a “csikók” hatékony presszingjét. Támadás során Kimmich helyett a jobbhátvéd, Stanisic mozgott be a középhátvéd posztra, amivel nagyobb terület szabadult fel a bal oldalon, mivel a hazaiak áttolták a védekezésüket Stanisic miatt. Amíg a hazaiak jobbszélsője, Hermann Sülére figyelt, Gnabry is beljebb húzódott a szélről, magával húzva az ellenfél jobbhátvédjét (Lainer) is, így Davies előtt egy teljesen üres terület maradt, amelyet Upamecano is észrevett és egy tökéletes labdát ívelt hátulról a kanadai felé. Alphonso így rögtön a Gladbach tizenhatosa előtt találta magát, ahol egy az egyben megetette a visszazáró Lainer-t és egy óriási helyzetet alakított ki, amelyet végül Lewandowski nem tudott gólra váltani. A sikeres cseleket figyelembe véve egyébként maga Davies volt a legeredményesebb a meccs folyamán (9 csel), Sané és Gnabry (3-3 csel) előtt.

Védekezés tekintetében a Bayern is keményen presszingelt, annyi különbséggel, hogy nálunk legtöbbször egyedül Lewandowski helyezett nyomást a középhátvédekre, így azok nem tudtak egymással hátul passzolgatni, a Gladbach tehát szintén a széleken volt kénytelen támadást építeni. Ahogy viszont a szélsőhátvédekhez került a labda, Lewa rögtön kimozdult szélre, mellette pedig az egyik középpályás (jobbról Müller, balról Goretzka) és az egyik szélső (jobbról Sané, balról Gnabry) próbálta közösen visszaszerezni a labdát.

Volt olyan eset is, ahol – csakúgy, mint a Gladbach – két emberrel támadott le elől a Bayern, Gnabry és Lewa személyében, akik a középhátvédekre mentek rá, míg mögöttük a Müller-Goretzka páros a szűrőkre helyezett nyomást. A végkifejlet ugyanaz, mint az előző esetben: az ellenfél kénytelen a széleken kihozni a labdát, ahol Davies már egészen feljön, hogy letámadja Laimer-t. Ezzel a hazaiak vaktában előre kellett íveljék a játékszert, így sikeres volt a müncheniek letámadása. Az egyenlítő találat aztán szintén egy begyakorolt szöglet-figurából jöhetett.

A második félidőben egy hasonló támadásépítést hozott össze a bajor gárda, mint az első játékrészben, ezúttal viszont a jobboldalon. Sané beljebb helyezkedett el, magával hozva az ellenfél balhátvédjét (Scally), Müller pedig középről kihúzódott a szélre és teljesen üres területen kapta a hosszú ívelést hátulról, amely szintén Upamecano részéről érkezett. Az indítást követően Scally visszafutott az eredeti posztjára, hogy leszerelje Müller-t, így viszont Sané maradt üresen és sprintelhetett be a védők mögé.

Olyan szituáció is volt, ahol a középpályán alakított ki létszámfölényt a Bayern azzal, hogy Kimmich a védők között maradt hátul, Stanisic és Gnabry pedig behúzódott középre Goretzka mellé – 3-5-2-es formációt kialakítva. Mivel pedig a Gladbach 4-4-2-es felállásban védekezett, középen a fenti három emberre csak két hazai középpályás maradt. A bajorok így sokkal könyebben meg tudták oldani a labdakihozatalt, ez is elősegítette azt, hogy a második félidőben sokkal több helyzetet sikerült kialakítani.

Összefoglalva

A meccs első felében rendesen meglátszott a szezon eleji forma, hiszen nagyon nehezen ment a támadásépítés, az is meglátszik, hogy nem egy tapasztalt és összeszokott Boateng-Alaba páros van a védelem tengelyében, az Upamecano-Süle páros a közös összhang hiányában még nincs akkora harmóniában, hogy könnyedén megoldják a labdakihozatalt. Mégis Nagelsmann zseniális taktikai érzékét bizonyítja az, hogy a szünetben képes volt olyan módszereket kitalálni, amelyekkel aztán sikerült elfojtani az ellenfél hatékony presszingjét. Az pedig, hogy offenzív és látványos futballt ígért az érkezésekor, már az első meccsen be is bizonyosult. Ha rövid időn belül sikerül kiküszöbölni a technikai hibákat hátul és középen, elől pedig hatékonnyá tudjuk formálni a támadásépítést, ebből akár még egy nagyon jó szezon is kisülhet…

Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top