Elemzés

Tudás és szerencse – a csapatépítés bajor receptje

Bizonyára sokan emlékszünk még arra, hogy Ribéry és Robben utolsó szezonjában – a nagy siker-éra formális lezárásakor  – még nem igazán lehetett látni, hogy hogyan épül majd Münchenben belátható időn belül egy új sikergeneráció és -korszak. Mondjuk ki, nem a túlzott optimizmus jellemezte a várakozásainkat

De alig egy évvel később a bajor generációváltás vagy nevezzük inkább csapatépítésnek igencsak kedvező fordulatot vett hála néhány tudatos lépésnek és néhány – a klub számára – szerencsés  fordulatnak.

 

Robbéry után is van élet

A legnagyobb figyelmet kapó kérdés egyértelműen az volt, hogy hogyan pótoljuk majd Robbéryt. A klub egy első blikkre minimalista Coman-Gnabry vészmegoldással futott neki az akadálynak, de amíg előbbi – a töretlen fejlődés mellett – még mindig adós egy igazán meggyőző benyomással, addig Gnabry barátunk méltó választ adott a kétkedő többség számára. A 2017-ben poton 8 millióért szerződtetett szélső a maga minimalista – cifrázásoktól mentes – de elképesztően hatékony játékával először csak német porondon mutatta meg mire képes, de később a nemzetközi nagyszínpadon is bizonyított. Nem véletlen szökött fel a piaci értéke az év elején 90 millióig. Szóval Serge-t nyugodtan nevezhetjük sikersztorinak ebben a generációváltós témában, a szakmai vezetés pedig bekönyvelhet magának egy szép nagy piros pontot.

Azonban a „Szélső-kérdés” igazi nagyágyúja mégsem ő lett, hanem Sané, akinek a szappanoperához hasonlító ügye csak a napokban ért véget méghozzá nagyon pozitív hangulatban. Ennek több oka is van, de a legfőbb talán az, hogy a sztori legelején hallott 150 milliós árhoz képest annak harmadáért sikerült visszacsábítani egy komoly sztárt a Premier League-ből, ami fontos precedens lehet a jövőre vonatkozóan. Ehhez nyilván kellett egy sérülés is, na meg persze egy világméretű járvány is, ami alapjaiban rázta meg a modern futball világát – hallkan hozzátéve, hogy a Bayern és a Bundesliga számára kedvező irányba.

 

Az “Effenberg-Schweinsteiger hibridek” színre lépése

Mindeközben, a Sané-vadászat és a Flick-csoda árnyékában, lassan de biztosan a középpályán is megtörténni látszik a generációváltás, s egyszer és mindenkor megszülethet az új Bayern igazi magja és motorja. Hogy ez bekövetkezzen, végre le kellett játszani a „Kimmich jobbhátvéd vagy középpályás” meccset, és mivel szinte minden arannyá válik amihez  Flick hozzáér, így ez is szerencsés fordulatot vett. Joshua nemcsak egyszerűn remekül  játszik közepén, hanem láthatóan élvezi is a posztjával járó vezérszerepet, szinte fürdőzik benne,  mindezt úgy, hogy közben Neuer, Müller, Alaba és Lewandowski is pályán van. (Mindeközben bármikor bevethető a jobb bekk pozíciójában is ha szükséges) Nem is kétség, hogy az új éra építésének egyik, hanem legjobb húzása volt az ő megszerzése és korai mélyvízbe dobása. Kis túlzással az új csapat  „első fecskéjének” is nevezhetjük.

S ha már legjobb transzferek, akkor ugorjunk is át Goretzkára, akit szintén ingyen szereztünk meg, és a kezdeti bizonytalanságok után végre gyökeret vert a csapatban, és az egyik legjobb játékosunk lett, akiről már most látszik, hogy elképesztően erős duót fog alkotni Kimmich-hel. Leon azért is kiemelendő, mert talán övé az egyik legtökéltesebb igazolás/történet a Bayern szemszögéből: már idejekorán kinézünk egy már magas szinten bizonyított (nem zsákbamacska) tehetséget, akit a nagy klubok elől ingyen megszerzünk, és a srác alázatosan és türelmesen kivárja a sorát, hogy aztán lépésről lépésre meghatározó játékossá váljon. A tökéletes bajor recept.

Végy egy jó védelemet

Miközben a Bayern 57 millió euróból sikeresen beszerezett egy Gnabry-Goretzka-Sané csomagot (amelynek piaci értéke a TM szerint 200 millió körül mozog)  addig az átigazolási rekordunkat tartó Hernández, de még a sorban őt követő Tolisso is továbbra is várat az igazán meggyőző játékkal. Előbbit nyilván a sérülése is hátréltatta jócskán. Mégis, kicsit talán ironikusan úgyis mondhatnánk, a Bayern gazdaságos vásárlásai sokkal jobban ülnek eddig mint a nagy beruházások.

Ezt az állítást erősíti Davies példája is, bár az ő esetében fontos – kvázi „szerencsés” – szerepet játszott az is, hogy Alaba őszi sérülése miatt tartós bizonyítási lehetőséget kapott egy olyan poszton, ami korábban egyértelműen nem a fő profilja volt. De ne feledjük, hogy a védelem oszlopának szánt óriás, Süle is csak 20millióba fájt, miközben jelenleg 50 millióra taksálja a Transfermarkt, és a teljesítménye alapján – eddig – őt is nevezhetjük nyugodtan kiváló szakmai döntésnek. Pavard esetében ugyan nem beszélhetünk hatalmas fogásról a teljesítmény-vételár (35 millió €) tekintetében, de a megszerzése még így is bőven vállalható. Az ingyen megszerzett Nübel, az egyik legnagyobb kapusígéret meg csak cseresznye a tortahab tetején. Bár neki is még bozonyítania kell, úgy ahogy Goretzka teszi mostanában.

 

S hogy mi ebből a konklúzió? Az, hogy az oly sokszor szidott bajor szakvezetés – a maga tagadhatatlan korlátaival és hibáival együtt – továbbra is kiemelkedik az elitcsapatok mezőnyéből. Egy tagadhatatlanul hátrányból induló ligából a középmezőny anyagi forrásaival a háttérben is sikerült pár év alatt olyan generációváltás levezényelni, amelynek eredménye egy olyan megfiatalított csapat amit a bwin a legesélyesebbnek tart az idei BL-trófeára. Hogy ehhez kellett azért szerencse is?  Igen. Voltak csúnya nagy bukták a folyamatban? (Kovac) Igen. De az összképet nézve, ez bizony egyelőre több mint ígéretes. Elég csak arra gondolni, hogy a Ferguson távozása a MU-nak a világ összes pénze sem volt elég, hogy talpra álljon. Mi pedig bő egy évvel Robbéry búcsúja után esélyesként megyünk neki a BL zárótornájának – úgy hogy Sané még csak nem is játszhat!

Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top