Ajánló

A nagy múltú Bayern-‘Gladbach rangadó



Még a Bundesliga szerelmesei is hosszasan gondolkodnak azon, melyik párharcot is tekintik a mindenkori legnagyobb német rangadónak. A Ruhr-vidéki-, a Rajna-menti derbi vagy a Klassiker mind-mind jó válaszok, a Bundesliga.com viszont nem ezekről, hanem a 31. forduló slágermérkőzésének, a Bayern München és a Borussia Mönchengladbach rangadójának múltjáról készített egy összeállítást – ezt olvashatjátok magyar nyelven.

Jugoszláviából szeretettel

Mindkét csapat, a Bayern és a Mönchengladbach is 1965-ben jutott fel az első osztályba, miután megnyerték területi bajnokságukat. Ugyan két évvel a liga alapítása után csatlakozott, a Bayern hamar letette névjegyét a nagymenők közt: az 1952-es helsinki olimpia futballdöntőjében az Aranycsapattól vereséget szenvedő jugoszláv csapat egykori középpályása, Zlatko “Čik” Čajkovski irányításával harmadikok lettek a bajnokságban, valamint a klub történetében második alkalommal nyerték meg a Német-kupát, amelynek köszönhetően a Kupagyőztesek Európa-kupája sorozatában indulhattak a következő szezonban, amelynek úgyszintén bajnokai lettek.

Čajkovski az “aranytrió” köré építette csapatát. A kapuban Sepp Maier, a védelemben a söprögető Franz Beckenbauer és elől a gólvágó, Gerd Müller alkotta a gárda tengelyét. Mire első tényleges (a harmincas években egyszer már német bajnok lett a klub) Bundesliga-címét megszerezte a Bayern az 1968/69-es idényben, már nem Čajkovski, hanem az ugyancsak jugoszláv játékosként szélvészgyors Branko Zebec irányította a férfiakat. Gerd Müller abban a szezonban 30 gólt szerzett, majd később a klub mindenkori gólkirálya lett 365 találattal.

A Csikók visszavágnak

Nem kellett sokat várniuk a drukkereknek, hogy a ‘Gladbach is kapjon némi rivaldafényt. A legendás Hennes Weisweiler – aki későbbi edzők százait képezte a Német Sporttudományi Egyetemen, Kölnben – irányításával ők is behúzták első Bundesliga-címüket az 1969/70-es évadban.

Amíg a Bayern stílusa a szigorú magatartásra és a kőkemény védelemre épült – Beckenbauer feljebb lépésével és sajátos pozíciójának megteremtésével -, addig a Borussia a támadásra fektette a hangsúlyt. Gyors játékosai és fiatalos természete miatt ragadt később rájuk a Csikók becenév, amelyre a mai napig büszkék mind a szurkolók, mind a klub alkalmazottjai.

Az egyik élő oka, hogy képesek voltak felvenni a lépést a bajorokkal, az akkori csapat sztárja, Günter Netzer volt. A saját nevelésű játékmestert napjainkban a Mönchengladbach valaha volt legnagyobb labdarúgójának tartják, sokan pedig a futballtörténelem egyik legjobban passzoló játékosai közé sorolják. Netzer mellett játszott Berti Vogts, Herbert Wimmer, majd a későbbi Borussia- és Bayern-edzőlegenda, Jupp Heynckes is. Utóbbi nyolc szezont töltött a csapatban, ez idő alatt pedig 168-szor rezgette meg az ellenfél hálóját.

Nemzetközi sikerek

A két klub később egymást tüzelte fel az újabb sikerekre. A negyvengólos rekordot beállító Gerd Müller-vezette 1972-es bajnoki címet még sorozatban kettő követte. Az 1972/73-as szezonban 36-ot, az 1973/74-esben pedig 30-at vágott a nemzet bombázója, amivel a korszak meghatározó futballistájává vált. Azelőtt soha senki nem nyert még sorozatban három ligacímet.

A nyugatnémet válogatottban aztán több játékos is együtt futballozott: az 1972-es Európa-bajnokságra nevezett 18 fős keretből csak öten nem a két csapat egyikében szerepeltek klubszinten. A Szovjetunió elleni 3-0-ára megnyert döntőben kilencen képviselték a Bayernt vagy a ‘Gladbachot, a gólokat pedig a korábbi ellenfelek, Müller és Wimmer szerezték.

Két évvel később nyolcan voltak a két klub alkalmazottjai a világbajnoki döntőben pályára lépők közül. A Johan Cruyff és társai vezette félelmetes Hollandia végül gyengébbnek bizonyult, Nyugat-Németország pedig hátrányból fordítva lett a torna aranyérmese. Nem csak a Bundesligát, hanem a világot is a bajor és a Rajna-menti játékosok uralták.

Csatlakozás Európa elitjéhez

Nem kellett sokat várni, mire a hazai sikereket európai diadalok is követték. Néhány hónappal az 1974-es vb előtt a Bayern 4-0-ra verte az Atlético Madridot a BEK-döntő megismételt mérkőzésében, miután az első találkozón hosszabbítás után döntetlent értek el a felek. Utóbbi találkozón Hans-Georg Schwarzenbeck a 120. percben lőtte az egyenlítő találatot (ezt azóta is sokan a Bayern történetének legfontosabb góljaként tartják számon). 1975-ben és 1976-ban is a bajoroké lett a trófea, miután előbbi döntőjében a Leeds Unitedet, utóbbiban pedig a Saint-Étienne-t sikerült legyőzniük.

A ‘Gladbach az 1975 és 1977 között tartó hazai bajnoki címek sorozata után a Bajnokcsapatok Európa-kupájának fináléjába is bejutott. A ’77-es római döntőben 3-1-es vereséget szenvedtek a Csikók, így legnagyobb nemzetközi sikerükként az 1975-ös és 1979-es UEFA-kupa címet tartják számon.

Külön utak

A hetvenes évek vége mindkét csapat számára fordulópontot jelentett. Míg a Bayern azóta is a német futball meghatározó csapata és kéttucatnyi címet nyert még a nyolcvanas években és azután, addig a Borussia sohasem tudott felnőni korábbi virágkorszakához. 1984-ben centikkel maradtak le a salátástálról (rosszabb gólkülönbséggel lettek harmadikok a Stuttgart mögött az elképesztő versenyben), az utóbbi 40 esztendőben pedig csak egy hazai trófeát emelhettek magasba, az 1994/95-ös DFB-kupát.

1979 márciusában a Bayern München Mönchengladbachba látogatott, ahol 7-1-re kiütötték a hazaiakat. Karl-Heinz Rummenigge, a klub jelenlegi elnöke mesterhármast szerzett azon a derbin. A 103 valaha lejátszott rangadó legnagyobb arányú különbsége ez azóta is.

Egy másik emlékezetes mérkőzés volt az 1974. május 14-i, amikor a Bayern 24 órával az Atlético elleni finálé után volt kénytelen megmérkőzni a Borussiával. Udo Lattek csapata nem meglepően 5-0-ás vereséget szenvedett a ‘Gladbachtól, viszont a meccsnek tétje már nem volt, hiszen az azt megelőző héten a Bayern már bebiztosította a bajnoki címet. A nagyszerű edző, Lattek később úgy nyilatkozott, “Minden gólnál, amit kaptunk csak nevettünk a kispadon.”

Az újjászülető rivalizálás

Talán az elmúlt évtizedekben kicsit vesztett varázsából a két csapat összecsapása, a ‘Gladbach ennek ellenére igen sikeres résztvevője a derbiknek. Annak ellenére, hogy képtelenek voltak megállítani, hogy az elmúlt években sorozatban hét alkalommal is a Bayern nyerje a Bundesligát, a 2011/12-es szezon óta hétszer is megverték a Rekordbajnokot.

Igor de Camargo 2011-es debütálását sikerült emlékezetessé tennie, miután Manuel Neuer hibáját kihasználva talált be és nyerte meg a meccset a Csikóknak a szezon első játéknapján. Öt hónappal később Marco Reus és Patrick Hermann szállította a győzelmet a Mönchengladbachnak, így egy idényben kétszer is sikerült felülmúlniuk a Heynckes-vezette bajorokat. 2015 márciusában Raffael duplájának volt köszönhető, hogy elhozták mindhárom pontot Guardiola csapatától.

Különleges kapcsolat

Természetesen nem csak a Borussia aratott győzelmeket ezeken a találkozókon. A 2012/13-as “szuperszezon” utolsó bajnokiján 3-1-es hátrányból fordítva nyert a Bayern 4-3-ra, hogy aztán 91 (rekordmennyiségű) ponttal húzzák be a triplázás első állomását, a Bundesliga-címet.

A századik Bayern-‘Gladbach meccsen 5-1-es győzelemmel ünnepelt a későbbi bajnok az Allianz Arenában, viszont a tavaszi visszavágót 3-0-ra elveszítette 2018 áprilisában. Jelenleg 14 pont választja el a két csapatot.

Sokaknak ez a találkozó már sohasem lesz az igazi Klassiker, hiszen maga a szó nem is létezett akkor, amikor Beckenbauer, Netzer, Müller és Heynckes varázsoltak a pályán. Azonban egészen biztos, hogy a különleges vetélkedés megmaradt a hetvenes évek német futballjának császárai között.

A nagy múltú Bayern-‘Gladbach rangadó
Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top