Ajánló

James Rodriguez – Futball nincs boldogság nélkül

Gerard Piqué másodállásban a Player’s Tribune utazó riportere. Több beszélgetést folytatott már, például Buffonnal, Neymarral vagy Suarezzel – a spanyol klasszis most James Rodriguezt csípte el egy interjúra. A  középpályás beszélt eddigi karrierjéről, Münchenről, a világbajnokságokról és a kolumbiai válogatottról.



Piqué: Itt elég hideg az idő. Megszoktad már Münchent?

James: Teljes mértékben. Fagyos az idő, de Madrid és München között azért nem csak ez az egy érzékelhető különbség van. Itt kicsit komolyabb minden. Picit nyitottabb is mindenki. Ez egy másik életforma, de boldog vagyok, hogy itt élhetek.

Ha jól tudom, játszottál Argentínában is.

Igen. 18 éves koromig fociztam a hazámban és Argentínában is. Aztán utána elmentem a Portóhoz. Itt három évet töltöttem el. Ezután jött Franciaország és Monaco, ahonnan aztán megtettem a nagy lépést a Real Madrid felé.

Milyen volt Porto? Azt tudom, hogy ott nagyon fontos, hogy kineveljék Európának a sztárokat.

Igen, Porto mindig is termelte a nagyszerű focistákat. Elég sokat. Három év alatt nyertem nyolc vagy kilenc kupát azt hiszem. Folyamatosan a BL-ben játszottunk, ami nagyon fontos volt, gyakorlatilag emiatt marad nagyon emlékezetes Portugália számomra.

Aztán jött a világbajnokság. Előtte Monacóba mentél, ahol megint összejött minden, utána pedig a vébén egyszerűen fenomenális voltál.

Az az érzés semmihez sem hasonlítható. Jó tornát akartam, hogy utána majd egy nagyobb csapat le akarjon igazolni. Végül jobban sikerült, mint ahogy azt megálmodtam. Aranycipős lettem, a negyeddöntőig jutottunk. Addig egy vb-n se kerültünk a legjobb nyolc közé. Történelmet írtunk. Amikor ilyen sokáig menetelsz, akkor szembekerülnek azok a csapatok, akik tényleg a legjobbak. A brazilok elleni mérkőzés után elsírtam magam, hiszen kiestünk. De ez benne van a fociban és nem kerülhetjük el.

Aztán végül is Münchenben kötöttél ki. Itt volt Carlo Ancelotti, akit már ismertél Madridból.

Igen. Több jó csapat is szerepelt a kérők között tavaly nyáron. De átgondolhattam, hogy hova szeretnék menni. Itt volt Carlo, tudtam, hogy vele sokra mehetünk így az első évemben. És miért is ne próbálnál ki egy olyan együttest, mint a Bayern München. Így hát megjöttem. És Ancelotti szinte azonnal elment (nevetnek)… Talán egy hónapig volt az edzőm. Itt kezdődtek a gondok, gondoltam, hogy “most akkor mit csináljak?”. És jött Heynckes, egy helyi arc, ismertem korábbról. Egy kicsit féltem, hogy kemény lesz. De végül pont az ellenkezője történt. Minden meccsen játszottam, többet, mint Ancelóval. Megbízott bennem.



Mi volt az első élményed a vébékről, akár gyerekként?

Az első, amire emlékszem, az a franciaországi, amikor hét éves voltam, 1998-ban azt hiszem. Emlékszem, hogy Zizou akkor két fejest szerzett a brazilok ellen. Aztán Bergkamp találatára Argentína ellen, amikor olyan nagyszerűen átvette és bevágta. Nagyon sok meccsre emlékszem arról a tornáról. Suker is számos gólt lőtt, nagyon jó világbajnoksága volt. 

Milyen volt, amikor először behívtak a kolumbiai válogatottba? Figyelmeztettek, hogy hamarosan meghívót kapsz?

2011 volt, pont akkor váltottak szövetségi kapitányt. Leo Alvarez vette át a csapatot. És amikor Portóban voltam, szóltak, hogy Alvarez szeretne velem beszélni. Elkezdett hevesen verni a szívem… Aztán végül is elmondta, hogy a következő válogatott-meccsen ott is lehetek. Megkérdeztem, hogy “most ez komoly?” Erre ő, hogy “Persze, készülj fel, játszani fogsz.” Négy napig nem is tudtam aludni. A meccsen jól játszottam, 2-1-re nyertünk. 

Mit gondolsz, a mostani edzőtökkel, Peckermannal sikerülhet majd újra történelmet írni? Akár megnyerni a tornát?

Igen, talán. Ő sokszor mondta, hogy Kolumbiára úgy tekintsünk, mint az egyik legjobb gárda a világon. Jók vagyunk, ezt folyton hangsúlyozza. 

Te vagy az, aki hangulatot visz a meccsekbe és az elé. Szoktatok táncolni is az öltözőben, ugye?

Mindannyian igyekszünk boldogak lenni az összecsapások előtt. De mióta tudunk járni, táncolgatunk és ez nem marad el az öltözőben sem. Fontos, hogy vidáman menjünk ki a találkozókra.

Ahogy észrevettem, van egy spanyol szakácsod itt a müncheni házadban. Jó a kajája?

Igen, imádom a spanyol ételeket, ugyanúgy, mint a kolumbiait. Ő még azt is tud csinálni. Sült yuccát. A feleségem is csinált nagyon sokszor. Olyankor tele lettem. Hatalmas pocakom lett.

Nekem a feleségem kolumbiai származású, illetve libanoni is. Aztán amikor eszünk, folyton tele van az asztal ilyen sültekkel, meg olyan körettel, húsz féle kajával, alig tudok megmozdulni, amikor befejezem.

Hát James, őszintén köszönöm ezt a beszélgetést. Nagyon tartalmas volt, köszönöm, hogy meghívtál minket a házadba. Akár betérhetsz hozzánk is, Barcelonába (rákacsint Jamesre).

Előfordulhat. Köszönöm.



Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top